Múzsák segítsetek, avagy gondolkodjunk, legalább ha nincs jobb dolgunk, vagy amit akartok.

2013. november 24. 14:34 - Dombó Dániel

Hajnalodik, avagy a Sithek bosszúja (Írások/6.)

Vannak törvényszerűségek az emberiség történetében, melyek ijesztően mindig egymást követve megtörténnek. Ha például az amerikai gazdaság hanyatlik, akkor mindig háború következik egy közel-keleti országban, képzelt vegyi fegyverek elpusztítása érdekében, vagy diktátorok megbuktatása céljábòl. Ha Európában bajok vannak, előtör a gyűlölet.

Munkanélküliség, elszegényedés, létbizonytalanság, kezelhetetlen adósságok, öregedő társadalom, ellehetetlenülő egészségügy, emelkedő bűnözési ráta, szociális katasztrófa, árfolyamzuhanás, fizetőképtelenség, piaci csőd. Ha ez mind valamilyen mértékben jelen van, akkor válságról beszélünk. Európa egy elhúzódó válságban van, ami mindig felerősíti a népek antiszociális hajlamát, mely elsősorban egyfajta nacionalista identitás keresésében teljesedik ki. Mindig így történik, kivétel nélkül. A válság súlya, és elhúzódása tud egyedül befolyással lenni arra, hogy ez mennyire nyer magának nagy teret. Ez megtörtént már korábban is, háborúba sodorta a világot. Mindenki tudja, átélte vagy tanulta történelem órán, és ismerjük a befejezését, mely 62 milló áldozatot követelt. Ennek ellenére, nap mint nap tapintható az antiszemitizmus. Pszichológiai megközelítése egyszerű, ha gondod van, keress bűnbakot! Ezt általában vallási vagy nemzetiségi alapon a legkönnyebb találni, kiknek amúgy is meg van a saját gondjuk egy idegen országban (asszimiláció kontra identitástudat). De lehet ez egy külső "támadó" erő is, vagy más megfoghatatlan ellenségkép.

Már az ókorban is üldözték a kisebbségeket, feláldozták, beolvasztották vagy elűzték őket. Még régebbre tekintve, antropológiai kutatások szerint a homo sapiens tudatosan irtotta a neandervölgyi előembert, abból a célból, hogy a saját fajtája legyen a térségben a domináns, tehát egyfajta faji alapú népirtást követtek el. A génjeinkben örökítjük ezt a hajlamot, és bár ez egy sok-sok ezer éves örökség, joggal tehetjük fel a kérdést; mégis, mi ennek a mechanizmusa, és hogy élhetjük át ismét a múltat, mit tudunk ez ellen tenni? A 19. századra a hétköznapi beszéd részévé vált a "zsidózás", utalva ezzel egyfajta negatív tartalomra. Gondolkodók, művészek, tudósok, városi polgárok, földbirtokosok és nemesi családok körében ez mindennaposnak számított. Mind e mellett az önállósodásra törekvő, jogaikkal nem megelégedett nemzetiségek, valamint a nagy egységbe vágyó, széttagolt, egykor szebb napokat látott birodalmak polgári lakosai között a nacionalizmus (és itt engedjék meg, hogy kicsit pozitív felhanggal használjam a szót) egyre erősebb teret hódított magának. Szerettek volna egy olyan önálló államot, ahol maguknak definiálhatják újra, mit is jelent szabadnak lenni; tehát jogállamot. Az első világháború nem szolgált kielégítő megoldásként ezekre a problémákra, sőt, a hatalmas és nem várt veszteségek, a lelki és társadalmi megrázkódtatás, a békekötés során a vesztes államok túlzott megalázása, oly nagyon elmélyítette ezt a válságot, hogy az törvényszerűen a második világháborúhoz vezetett. A kor egyik legfőbb hibája abban állt, hogy a nacionalizmust és az antiszemitizmust összekapcsolták. Bebizonyosodott, hogy e két fogalom befogadására hajlamos népcsoport (származástól, iskolázottságtól függetlenül) nagyrészt mindenhol a világban megegyezik. Véleményem szerint, a 2. VH előtti antiszemitizmus jelenlétét - bár elítélendőnek, és méltatlannak tartom a faji vagy vallási alapon való megkülönböztetést - valamilyen szinten elfogadhatjuk, mint szociológiai tényt. Viszont a holokauszt, és az átélt borzalmak után, ezt egyértelműen már nem tehetjük meg. Az emberiségnek ez volt az a pillanata, amikor olyasmit kellett volna tegyen, amire addig és azután sosem volt példa: tanulnia saját hibáiból! Ez javarészt elmaradt, főként a kevésbé fejlett országokban. A kérdést mégis fel kell tennünk, hogy hogyan képes ismét fel-felütni a fejét ez az ordaseszme?     

Pár hete egy budapesti buszon utazva két felnőtt fiatal férfi dialógusára lettem figyelmes, mely során erős gesztusokkal, és komoly érvrendszerekkel próbálták egymást meggyőzni saját igazukról. A téma a Csillagok háborúja volt. A vita kiélesedése az első három, és a második három epizód összehasonlítása körül kulminált. Mind ezt nagy elánnal tették, elemezték a karaktereket, a rendezést, és tanúbizonyságot tettek a történethez kapcsolódó komoly háttértanulmányaikról. Akkor kicsit megmosolyogtam őket, és rájöttem hogy ez a gyermekded jelenet hűen tükrözi a mai felnőtt társadalom érzelmi intelligenciájának szintjét. Később, mikor megtudtam, hogy van ma Magyarországon egy a Jobbiknál is radikálisabb párt, rögtön visszatért az előbbi párbeszédnek az emlèke. Mint ahogy szüleim generációja az Egri csillagokért van oda, én is nagyon szeretem ezt az űreposzt. Gyerekként megfogott a látványvilága, a zenéje, és inkább drukkoltam mindig a birodalmiaknak, mint a lázadóknak. A gonoszoknak általában minidig jobb űrhajóik vannak, látványosabb fegyvereik, tetszetősebb öltözékük, és ami a legfontosabb: minidig fegyelmezettek, szabályokra épülő, erős egységben állnak, és a hatalmat birtokolják. Alapvető (gyermeki) ösztön, hogy akarjuk a hatalmat. Inkább állunk (szavazunk) arra az oldalra, ahol a hatalom megtalálható, mert könnyen elhisszük, hogy ezzel mi is részesülünk a hatalomból, és az életünk így jobbá válhat. Aztán, én felnőttem... 

Hajnalban a legnagyobb a sötétség

Bevallom, döbbenten néztem a közvetítést a Magyar Hajnal Párt születéséről, majd magasröptű honlapjukat is átfutottam. Most még lényegtelen, hogy hány tagja van, inkább maga a tény iszonytató, hogy van rá igény, és létezése a 21. században, a keresztèny egyházak aszisztálásával, Európában - teszem hozzá: nem egyedüliként - megengedhető! A Jobbik mára elgyengült, puha, kevésbé radikális pártnak számít, ezért volt szükség a Hajnalra - mondják. Tehát vissza Erdélyt, és le a zsidókkal! De miért is vagyok ezen meglepődve? Nem ezt hallgatom már évtizedek óta? Vajon ki és hány NAGY Magyarország emblémát látott már a rendszerváltás óta, vagy csak az elmúlt 12 évben? Hányszor hallottuk baráti beszélgetések során, hogy "persze, a zsidók"? Azt azért nem merem kijelenteni, hogy ez egy felülről generált, tudatos elmeformálás lenne - mert konspirációkat megalapozatlanul nem gyártok -, de a végeredmény szempontjábòl ez nem releváns. Ez a két gondolat markánsan él mind az értelmiség, mind a értelmietlenség körében, és meghatározója az idősek és a fiatalok nemzeti önazonosságának. A legérdekesebb réteg a tanult fiatalság. Hogy képes egy kiművelt, olvasott egyetemista némán tűrni, sőt támogatni azt, amit ma erősödő antiszemitizmusnak hívunk?! Hogy lehet a HÖK nyíltan Jobbikos? Kérdéseimre a választ keresve, vissza kell térnünk a mesék világához. Születésünktől kezdődően, otthon és a közösségekben történő érzelmi intelligencia fejlődésének lemaradása okolható mind ezért, megrekedtünk a Csillagok háborújánál. Nem a műveltségről van szó, hiszen nekem is számos ismerősöm van, kik nagy tudású, világlátott emberek, és mégis képesek fájdalom érzetet generálni magukban, ha Erdélyről van szó (pedig semmi kézzelfogható kötődésük nincs hozzá), és általában a betüremkedő izraeli érdekek térhódítását teszik mindenért felelőssé, a mai naptól visszamenőleg a tatárjárásig. Ez történelem hamisítás. Az érzelmek felülírják legtöbbünknél a logikát. Legyen az kiművelt emberfő, legyen az egyszerű ember, az érzelmi intelligencia visszamaradottságának kihasználása mindig is egyértelmű eszköze volt és lesz a regnáló hatalmaknak. A felháborító mind ebben az, hogy a hatalom legfőbb hatalma a felelősség kéne legyen, mely például abban nyilvánul meg, hogy nem engedi ebbe az irányba fordulni az uralkodó nézeteket. Joggal kérdezhetjük, hogy mind ezt hogyan? Hogyan lehet egy demokráciában megálljt parancsolni egy párt létrejöttének, és közéleti szerepvállalásának, hogyha az minden demokratikus feltételnek eleget tesz? Ott kezdeném, hogy ahogy kommunizmus sem létezett soha, úgy igazi demokrácia sem. Ezek politikaelméleti fogalmak, a valóság mindig tele lesz kiskapukkal, módosításokkal, változatokkal. Mivel az ember gyarló, és ösztöneitől vezérelt, sosem lesz szabad, és így sosem élhet korlátok nélküli demokráciában. Szükség lenne egy szabályra, ami egyszersmind betiltja a Hajnalt, és minden egyéb hasonlóan szalonképtelen (és most nagyon finom próbáltam lenni) nézetet. Pálcát kéne már végre törnünk ebben az ügyben, mert ha nem tesszük, egyszer csak arra ébredünk, hogy ismét fekete autók várnak a ház előtt, és igazolnunk kell faji tisztaságunkat. 

Addig is egy javaslat választási indulónak: http://www.youtube.com/watch?v=oNFRlZId_LU

D.D. 

Múzsák segítsetek, avagy gondolkodjunk, legalább ha nincs jobb dolgunk, vagy amit akartok.