Múzsák segítsetek, avagy gondolkodjunk, legalább ha nincs jobb dolgunk, vagy amit akartok.

2012. szeptember 28. 00:13 - Dombó Dániel

Egy beteg kor beteg zenéje, avagy Ligeti és a világvége (Írások/2.)

Egy rendkívüli előadás előtt van most a bécsi közönség. Pár nap, és megismerhetik Ligeti György Le Grand Macabre című operáját, pontosabban misztériumjátékát. Rendkívüli programnak ígérkezik, többek között azért is, mert kiváló előadók fogják megjeleníteni Ligeti vízióját egy esetleges világvégéről.

A mű előadásának apropója a maja naptár által megjelölt időpont, mely modern értelmezésben 2012 decemberére teszi az elkövetkezendő apokalipszist. Szerencsénkre a mű végén elbukik a testet öltött halál (Nekrotzar), és mindent megtisztít a gyermeki lélek őszinte szeretete, aminek következtében a világégés is elodázódik. Bár, azt meg kell jegyeznem, hogy a brutális mészárlás, még ha csak színpadi keretek között is, nem marad el.

A mű története talán kevésbé lényeges, nem is lehet oly módon követni a cselekmény menetét, mint azt egy más operánál megszokhattuk. A karakterek többnyire statikus figurák, inkább elbuknak, mint sem fejlődnének. A lényeg és egyben a tanulság, az a hangulat, az az életérzés, ami sajnos a modern korban mindig is jelen volt az emberi lélekben, és most ismét erősödni látszik. Talán az a legijesztőbb, hogy ily könnyedén megértjük, hogy ennyire közelinek érezzük a műben felvetett súlyos problémákat, az embertelen karaktereket. Ligeti mesterien megteremtette zenei és a zenén túli eszközökkel azt a kilátástalan, lelkileg összeomlani kész társadalmat, mely önmaga rohan saját vége felé.

Ennek erős ábrázolásaként például a társas kapcsolatok válságát emeli ki, mely elsősorban szexuális viselkedésünkben is megmutatkozik. Most nem elsősorban a váratlanul megjelenő leszbikus pár (zenei) enyelgését említeném, mely érdekesen izzó légkört teremt a színházban, inkább hangsúlyoznám az őket követő színt, mely egy házaspárról szól, és egyben a férfi-női viselkedésmodell torzulásáról. Életükben a szex, csupán egy kötelező macera, vonjuk le a tanulságot, mikor látjuk, hogy a férj (Astradamors) szinte remeg a félelemtől, mikor felesége ráparancsol, hogy itt az idő az együttlétre, majd kicsivel később mások is közreműködnek ebben a cselekvésben, az érzelmek teljes kizárásával. Szürreálisan obszcén orgia veszi kezdetét. A nő vágya kielégíthetetlen, a férfi pedig inkább halottnak tetteti magát, mintsem egy felnőtt férfihoz méltóan viselkedne. Majd az aktus után a nő az alkoholba menekül, a férfi pedig hódol magányos hobbijának.

Fontos szerep jut a második felvonásban a Janus-arcú politikusoknak is, kik az élethez hasonlóan nagyon különbözőeknek mutatják magukat (Fekete Miniszter, Fehér Miniszter), mégis teljesen hasonlóak. Egyik sem mond semmit, és azt is csak a nép megtévesztésére, saját hatalmuk megtartására. Mind e közben a tehetetlen, kormányzásra teljesen alkalmatlan Gogo herceg nem képes döntéseket hozni, sodródik a két miniszter és a nép akarata között. Pedig a megtévesztett nép vezetőjüktől várná a védelmet, majd ennek hiányában behódolnak a sötétség angyalának, s ekkor elszabadul a pokol.

Óriási színészi játék, szélsőséges énekesi feladatok, gazdag és sokszínű hangszerelés, és számtalan egyéni effektus használata (autódudákon előadott toccata, vadkacsa hang, énekesi hangtorzítások, a hangszerek egyedi megszólaltatása), valamint hihetetlen koncentráció jellemzi az előadást.

dies_illa_froehlicher_weltuntergang_neue_oper_wien20121003200513.jpg

A zenészeken kívül komoly stáb dolgozik a látványon, a díszletektől a világításon át a ruhatervezőkig és a sminkmesterekig. A színpadon minden momentumnak, még a legkisebb szemétdarabnak is fontos, mögöttes jelentése van. Például a sarokban álló almafa, melyen már összesen csak egyetlen egy gyümölcs lóg, az összes többi leszakítva a földön hever, vagy az összetört halottaskocsi csomagtartójában lévő, a végítélet egyik eszközeként használható harsona. A legfontosabb cél mégis a közönség sokkolása, melyet a kitömött állatok, a nyitott tárolóban fekvő, felcímkézett halottak, a részeg hajléktalan, ki a mű elején a Dies irae halotti mise sequentiáját dúdolgatja, a végletekig feszített és egyben nyomasztó zene juttat kifejezésre (pl.: totális atonalitás, poliritmika). Fontos elem, a különböző zenei stílusok keverése a barokktól a romantikus stíluson keresztül az avantgárdig és a popzenéig. Az eredmény egy groteszk, kínosan vicces, szomorúan ijesztő zenei világ, egy önmagát kigúnyoló haláltánc. „Ligeti akusztikai hulladék anyagból, készen talált tárgyakból építkezik, ezeket ágyazza bele sajátosan egyéni stílusába.” (Wikipedia)

A zenei és színészi feladatokból komoly részt vállalt a Wiener Kammerchor 32 tagja, kik például több alkalommal egy Bach korált énekelnek a közönség soraiban ülve, ám azt torzítva orrhangon, tritonusz párhuzamban. Fontos megemlíteni a rendezőt; Carlos Wagnert, ki hihetetlen kreativitással, a legkisebb részletekre is figyelve megrendezte az előadást.   

A nézőnek nem elsősorban felemelő esztétikai élményre kell számítania, de mindenképpen jó szórakozásnak ígérkezik az előadás. Talán több is lesz annál.

 

Dombó Dániel

További információk:

http://www.neueoperwien.at/index.php?where=now&lng=de&id=55&y&work_id=075&sub=brief

 

373139_501132006565746_966730837_n.jpg

komment
2012. szeptember 27. 23:49 - Dombó Dániel

A magára maradt fiatalság (Írások/1.)

Él ma Magyarországon egy lány, egy 18 éves fiatal felnőtt, ki a napokban szembesül azzal a ténnyel, hogy nincs értelme az életének. A lány nincs ezzel egyedül…

Hogy a dolog mélyére lássunk muszáj lenne részletesen megvizsgálni az idáig vezető társadalompolitikai eseményeket, ezen belül is főként, ami a családok helyzetével, és az oktatás rendezetlen, dilettáns módon történt átszervezésével kapcsolatos. A probléma összetettsége végett nem a konkrét megoldást keresem, csupán szeretném feltárni azt a helyzetet, ami egy elveszett generációhoz vezetett (a teljesség igénye nélkül).

Az ország jövője mindig a fiatalokban rejtőzik. Ismert, közhelyes megállapítás, hasonlóan ahhoz, hogy olyan az ország, amilyen annak iskolarendszere. Magyarországon 2012-re elértük, hogy a fiatalok többsége nem tudja, mit kezdjen az életével, aki teheti, külföldön veti meg a lábát, vagy legalábbis ott szeretne munkát vállalni. Mára általános jelenség a fiatal pároknál, hogy nem mernek gyermeket vállalni, nem tudnak maguknak otthont teremteni. Az alkoholizmus, a dohányfogyasztás, a szív- és érrendszeri megbetegedések, a családon belüli erőszak, a munkanélküliségi mutatók, az öngyilkosságot elkövetők száma a legmagasabbak hazánkban, melyek öregedő társadalmunk életszínvonalának erős zuhanásában is megfigyelhetők.

A szétzilált magyar családok a rendszerváltás óta egyre szegényednek, gyorsulva mélyül a szakadék és az ellentét a tehetős családok és a nélkülözni kényszerülők között. Ez a megosztottság érezhető az élet más területén is, s a folyamat korábbra nyúlik vissza, de cikkem rövidsége végett arra a fiatal, reális perspektíva nélküli, magára maradt (alacsonyabb iskolázottságú) generációra koncentrálnék, akik épp most szembesülnek a világ gondjaival.

Az iskolarendszer, épp úgy, amiként minden más, az évtizedek alatt számos változáson ment keresztül. Különböző, egymásnak ellentétes elvárásoknak kellett megfelelnie, hozzáértő, és gyakran kevésbé hozzáértő rendelkezésekkel módosították azt, elsősorban nem a diákok és nem a pedagógusok érdekeinek megfelelően. Az eredménye ennek a kaotikus őrületnek a teljes zavartság, az oktatás színvonalának zuhanása, az ellenőrzés; szakfelügyelet megszűnése, a végletekig bővített tananyagok, alulfizetett és joggal elégedetlen tanárok, az iskola renoméjának megsemmisülése, a megszerzett tudásukban gyenge, rendszertelen és ijesztően nagy hiányossággal rendelkező érettségizők, funkcionális analfabéták, lebutított gimnáziumok, hiányos tudású egyetemisták, rosszul képzett szakemberek, diplomás munkanélküliek. Mind e mellett a szakmunkás képzés ellehetetlenítése, a téves struktúrájú szakközépiskolák létrejötte, és a növekvő szakemberhiány még komolyabb gonddá növi ki magát.

A mi esetünkben ez a 18 éves lány borzalmas családi körülményből, tragikus gyermekkor után egy vidéki, nagyon gyenge szakközépiskolába jár. Az iskola konkrét, használható szakmát nem ad, és a rendszer hibájából kifolyólag, csak az érettségi megszerzését követve tanulhatna szakmát. Ebben és sok más iskolában, az alulfizetett, méltóságukban gyakran megalázott tanárok belefáradtak a harcba a túlkoros, érzelmi- és értelmi fejlődésükben komoly lemaradással bíró, neveletlen, halmozottan hátrányos diákokkal, ugyanakkor az elsősorban saját hibájukon kívül megcsömörlött, a legtöbb esetben, csonkacsaládban felnövő fiatalok is feladták az értelmetlennek tűnő, kudarcokkal teli kínlódást a teljesíthetetlen tananyaggal, és az őket „megnemértő” tanárokkal vagy épp az alkoholista szülőkkel szemben. A lánynak elképzelése sincs, hogy mit kezdjen az életével, nem kap segítséget senkitől, nincs olyan pozitív minta a családjában, amit követhetne. A példaképek hiánya életének minden más területére is kihatnak. Eltűntek számára azok az eszmék, azok a személyek és viselkedési/szociális normák, azok a kapaszkodók, amik mentén, amelyek hatására és segítségével eredményes, sikeres életet élhetne. Lakóhelyén ingerszegény, kulturálisan sivár környezetben az egyre züllöttebb fiatalok között, egyedül csak a helyi kocsmában tud találkozni kortársaival, hol szinte kézenfekvő módon rossz társaságba keveredik. Értelmetlen csatát vív a gimnáziumi tananyaggal, amit csak felületesen tud elsajátítani. Sikertelenségek közepette át-át bukdácsol az évfolyamok között, s az érettségit is valahogy „összehozza”, ha addig nem adja fel. Mindezt céltalanul, tervek és reális esélyek nélkül, elzárva a világtól, csak sodródva az élet viharában. Korai, nem kívánt terhesség, abortusz, rossz házasság és egy elrontott élet vár rá. A lány nincs ezzel a problémával egyedül.

Él ma Magyarországon egy olyan generáció, kik 16 és 20 év közöttiek, kikről az állam megfeledkezett. Az egyre rosszabb családi viszonyok mellett, az iskolák színvonalának rohamos zuhanása (minden iskolatípusban) és a kilátástalan jövőkép tönkreteszi jövőnk felnőtt generációját. Eredményként ebből a korosztályból egyre több depressziós fiatalt látunk a kórházak pszichiátriáján. Emelkedik köztük a drogfogyasztási ráta, a csellengők száma, a szélsőséges ideológiák iránti fogékonyság (elsősorban az ismerethiányos tudás miatt), a munkanélküliek tömege és az elkövetett erőszakos bűncselekmények. Ezek a fiatalok segítségért kiáltanak, és akinek van füle, az meg is hallja.

  

Dombó Dániel

komment
2012. szeptember 27. 23:43 - Dombó Dániel

A múzsákról

Megihletett pillanataimban, öncélúan leírt gondolataim összegyűjtve itt olvashatóak. Ezek érinthetnek bármilyen témát, lehetnek rövidek és hosszúak, a kritikától a programajánlásig bármi előfordulhat bennük. Egy-egy véleményemmel kapcsolatban vállalom a tévedhetetlenség alól való mentességet, megesik, hogy idővel meg is változtatom azt, de remélem, megsérteni senkit sem fogok!

A múzsák (görögül Muszai (Μουσαι): eredeti jelentése 'hegy') a görög mitológiában a mítoszok megtestesítői, a költészet, a zene, a tánc és a tudományok istennői, az emlékezés és az improvizáció ihletői. A múzsák első lakhelye az Olümposz alatti síkság, Pieria volt, csak később lett a Boiótiai Helikon-hegység, Apollón kultuszának székhelye, utóbb a Parnasszosz-hegy alján Delphoi. Más források szerint vízi nimfák voltak, akik szívesen időztek Helikón és Pieria tiszta forrásai és szép vizű folyói közelében, ezért a múzsák mellett Pieriszeknek is nevezték őket.

Hésziodosz Theogónia című műve alapján a múzsák Zeuszisten és Mnémoszüné, az emlékezés istennőjének leányai voltak. Alkman és Mimnermosz, i. e. 7. századi lírai és elégikus költeményeiben alakjuk ősibb: Uranosz és Gaia gyermekeiként jelennek meg. Pauszaniasz görög történetíró és földrajztudós nézete szerint pedig a múzsáknak két generációja létezett: az első Uranosz és Gaia gyermekei, a második generáció pedig Zeusz és Mnémoszüné lányai. Gaia és Uranosz gyermekeit nem csak múzsáknak, hanem Titanusoknak is nevezték.

350px-Musas.jpg

/forrás: wikipedia/

komment
Múzsák segítsetek, avagy gondolkodjunk, legalább ha nincs jobb dolgunk, vagy amit akartok.
süti beállítások módosítása