Manapság egyre többször érezhetjük magunkat egy alternatív valóságban. Mintha nem velünk történnének az események, mintha egy a valóságtól eltérő történelembe csöppentünk volna. Gondolok itt a nyilvánvaló korrupciós ügyekre, és azok politikai konzekvenciáinak hiányára. De természetesen a sokakat felkavaró 2018-as országgyűlési választások, kicsit sem várt eredményére is. Most nem a kormányzó párt győzelmét firtatnám, mert azért az sanszos volt, inkább az arányát. Nem szeretnék összeesküvés elméletekbe belemenni, de elég sok gyanús körülmény lengi körbe a választás tisztaságát, ami a régi-új kormány legitimációjának megkérdőjeleződésével is jár. Persze jogilag ezt bizonyítani is kell, mert addig csak rosszindulatú vagdalkozás.

Ebben a cikkben nem szeretnék a választást a Fidesz javára befolyásoló tényezőkkel foglalkozni, mert azt sokan, sok formában már megtették, inkább csak pár, a csalást sugalmazó jelenséget tárgyalnám.

Vegyük az elsőt, közel a választást megelőzően: a Békemenet. Szó se róla, giga parti volt. A média, a tőle telhető minden eszközével sugározta az arcunkba, hogy mi is megértsük: „sokan vagyunk, elegen vagyunk”, de mihez, kérdezem? Elegen a harmadszori győzelemhez, elegen a kétharmadhoz. Az egyszerű tévénéző ezt látta, és ledöbbent, ahogy a Margit híd roskadozott a Fidesz súlya alatt. Tátott szájjal hallgattuk a sokezres tömeggel az ünnepire ugyan nem sikerült, elő-győzelmi beszédet. Ha most lenne bárkiben kétely a választási számokkal kapcsolatban, akkor ez a kép a közelmúltból hamar meg tudja győzni.

Következő jelenség, ami ha nem is csalást, de kételyt ébreszt bennem. Ez a Jobbik vidéki veresége. Azt reméltem, hogy a társadalom nem felejtette el a virtigli náci múltat, de mégis az elemzőkkel együtt, én is nagyobb Jobbikos térhódításra számítottam a vidéki körzetekben. Egyik szemem sír, a másik üveg…

Azt, hogy a határon túliak 95%-a Fidesz-támogató, azt is egy csöppet túlzásnak érzem. Már magában az a feltételezés is sántít, hogy ha erdélyi vagy, akkor csakis a Fidesz!  De tegyük fel, hogy nagyvonalaiban ez igaz lehet. De azt is tudjuk, hogy az elmúlt 6-8 évben 600.000 magyar költözött ki Nyugat-Európába. Az ő pártreferenciáikkal kapcsolatban nem vennék mérget a 95%-ra. Kicsit ez ismét a Kádárista idők választási eredményeire emlékeztet. Ne legyen 100%, mert az gyanús lenne… persze, ez így egészen más.

A habot a tortán a Nemzeti Választási Iroda vezetőjének egymilliós jutalmi bónusza adja, ami a sikeres, zökkenők nélküli, professzionális, 21. századi választási procedúrának minden elemében tökéletes lebonyolításáért kapott. A jogászok szerint nincs is olyan jogszabályi rendelkezés, amely szerint nem lehetne a részeredményeket közölni az utolsó választókör bezárása előtt. Akkor miért is vártunk az éjszakába a szerencsétlen elemzők semmitmondó habogását hallgatva, mire kvázi a végeredményt megtudtuk?

Gondolatkísérlet:

Tegyük fel, ez a Magyarország egy alternatív Magyarország, és létezik egy másik, ami a „normális”, vagy legalábbis egy másik alternatív valóság. Ebben nincsen menekültválság, így az ezt mozgató Soros György sem a sátán földi helytartója, hanem csak egy öreg milliárdos, aki segítette kis hazánkban a rendszerváltáskor a demokratikus intézményrendszerek talpra állását.  

Ebben a világban is április 8-ára írták ki a választást. Képzeljük magunkat bele ebbe a szituációba, és tegyük a szívünket a kezünkre! (Bocsánat a képzavarért, de nem tudtam kihagyni.) Ha három éven át nem hallgattuk volna a migránsozást, akkor ezen a napon kire szavaztunk volna? Miért szavaztunk volna 44.87%-ban a programot sem hirdető Fideszre? Milyen indokkal vetettünk volna fittyet a korrupciós ügyekre, a közvagyon lenyúlására? Nyolc éven át a szabadrablás, mint alapvető működési elv határozta meg a kormányt. Kénytelen vagyok elfogadni, hogy a migráns kártya üt minden mást, és bár közvetlenül még nem is érint minket ez a válság, míg Európát igen, aminek mi is a része vagyunk, így nem árt, ha van véleményünk ez ügyben is. Célszerű, ha van intézkedési tervünk, egy jövőbeli bevándorlási hullámmal kapcsolatban. Hogy ez ennyire tematizálta a jelenlegi választást, azt már kevésbé értem, de bele kell törődnöm. Ha viszont, mind ez nem lett volna, az alternatív Magyarországon kötve hiszem, hogy Fideszünk labdába rúghatott volna.

Gyakorlatilag teremtettek nekünk egy álvalóságot, félrevezettek minket, álomba ringattak, mi meg megszavaztuk, amit csak akartak. Számomra ez is csalásnak számít, és félek, ha egyszer megszólal a vekker, abban nem lesz köszönet.